Vasárnapi gondolatok - Közeleg a Karácsony

Sziasztok!

Vasárnap este van (éjszaka inkább), de mégis blogolok. Az elmúlt napokban próbáltam rendezni a gondolataimat a blogjaimmal kapcsolatban. Örülök, hogy szétválasztottam a személyes blogomat a Fambina Koreában blogtól. Meg kellett tennem ezt a lépést, mert fonosnak tartom, hogy a családomnak, barátaimnak és az ismeretlen Korea rajongóknak más szemszögből mutassam be itteni életemet. Ők arról akarnak olvasni, hogy épp melyik K-pop sztár plasztikáztatta meg magát (bár kétlem, hogy erről írjak), Ti pedig inkább azt szeretnétek tudni, hogy Danny milyen finom sörös disznópecsenyét készített a Karácsonyi bulira. Jól gondolom? ... Gondoltam. Természetesen benneteket is szívesen látlak a Fambina blogon, sőt, ne habozzatok és mihelyst befejezitek az olvasást itt, katt át amoda!

Péntek, szombat, buli! Így telt a hétvégénk. Pénteken a gyülekezeti barátainkkal volt közös ajándékátadóssenkinemtudjahogykitőlésmitkap féle karácsonyi buli, szombaton pedig Danny lány munkatársaival tartottunk egy ajándékelrablóshajjjajj partit; a fiúk pedig a mi rezidenciánkon töltötték az estét, sörtveszünkegymásnak címmel. Mindegyik összejövetel remekül sült el, mindenki örült az ajándékoknak. Én pénteken egy gyönyörű kis ékszerdobozzal, szombaton pedig egy pipere dolgokkal teli szütyővel tértem haza. Jackpot!

A gyüliben arról volt szó, hogy még Jézus születése előtt miként írtak a Messiás eljöveteléről. Érdekes volt látni összegyűjtve, egy helyen, hogy Isten miként ígérte meg nekünk a megváltást Jézus személyében év tizedekkel, századokkal és évezredekkel Jézus születése előtt. Beszéltünk Jézus nevének jelentéséről is. Jézus: Isten megszabadít, Krisztus: a felkent, Isteni megbizatást végrehajtó. Kedvenc idézetem ma John pásztortól: "Jézus Krisztus nem Mr. és Mrs. Krisztustól született..." Hát... néha tisztázni kell a dolgokat, nem de?

Szeretek mosolyogni a gyüliben. Nektek ma mi csalt mosolyt az arcotokra? Ha ez a blog, akkor boldog vagyok. Ha valami más, akkor még boldogabb. Vagy fordítva?!? :-)
-------

Emlékeztetőül: Fambina Koreában katt>>

Fambina Blog

Sziasztok!

Hogy telik a naopotok? Nekem egész mozgalmasan, takarítottam, készültem az órámra és nini, havazik. Már Szöulban estt a hó és nem is keveset, ide viszont csak most ért el az igazi téli idő. Rettentően hideg telet jósoltak erre a télre; tegnap a postára menet érzékeltem igazán, hogy igazuk lesz a meteorológusoknak.

Néhány nappal ezelőtt vettem a bátorságot és megosztottam a blogomat az Indeed Korea Facebook oldalon, és meglepetésemre csak pozitív és nem kevés visszajelzést kaptam. Mit ne mondjak, nagyon örülök neki és ez igazán bíztat arra, hogy folyamatosan bővítsem a blogot. A családom már nem egyszer bíztatott, de tudjátok hogy megy ez!?! Rájuk sosem hallgat az ember, mert... Miért is? Nem tudom, de ez az élet iróniája.

Kérlek írjatok bátran, ha van kérdésetek Koreával, a kultúrával, személyes tapasztalataimmal kapcsolatban. Javasoljatok témákat, amiről hallani/olvasni szeretnétek! Élvezem az itteni életet, és ha ebből egy falatnyi részt is megoszthatok Veletek, akkor az boldoggá tesz. A Gamberoék Koreában blogot egyébként személyes okok miatt hoztam létre, de egy kicsit változtatok ezen. Ez okból létre hoztam egy új e-mail címet és egy új blogot fogok indítani, hogy a különböző (személyes és közösségi) blogbejegyzéseket könnyebben el tudjam választani. Ez a blog a családomról és rólam fog szólni, az új pedig azoknak szól majd, akiknek Korea egy különleges helyet foglal el a szívükben. Még 9 hónapot vagyok itt, de egy kisbabának is ennyi idő kell, hogy kialakuljon... Meglátjuk majd, hogy mi fog ebből kisülni. :-) Látogassatok el tehát a www.fambinakoreaban.blogspot.kr oldalra! Remélem megéri. :-)

Korei tél és a szaunák

Koreában mindenki nagyon sokat ad az egészségére, és sokan preferálják a keleti gyógymódokat is. A hideg évszak beköszönttével, egyre több embert látok az utcán vagy a metrón maszkban járni, mivel a betegségek megelőzésére is oda figyelnek. Érdemes egyébként maszkban járni mostanában, mert a Kínából érkező légszennyeződés olykor-olykor ide is elér.


Itt a tél és közeledik a Karácsony. Dannyvel Kambodzsába megyünk majd kikapcsolódni a téli szünet alatt, aminek azért örülök kifejezetten, mert 30 fok alá nem fog menni a hőmérséklet. Télen nyaralunk! ☀❄ De szívem szerint otthon tölteném a Karácsonyt Magyarországon a családommal.


Habár a mostani tél sokkal enyhébb, mint a tavalyi, már most elegem van a hidegből. Viszont a legjobb érzés, mikor beindul nálunk az "ondol", azaz a padlófűtés. Koreában ez alap felszerelés egy lakásban; az ősi királyi palotákban is a meleg a padlóból érkezett, nem a kandallóból. Imádom, ahogy a hideg talpam egy perc alatt felmelegedik, ha mezítlább állok a padlón. Nagyon kellemes érzés.


Itt Koreában viszont van még egy csodás hely, ahová őszintén nem járok eleget, de mivel itt a tél, hamarosan rá fogom venni magam, hogy elmenjek. 찜질방 (olvasd: dzsim-dzsil-bang), azaz koreai szauna, vagy fürdőzőhely.


Hogy kell ezeket elképzelni? Mint egy fedett uszoda, sok szaunával. Két részből áll az öltözőkön kívül: koedukált szaunák, ahol a férfiak és nők egyen pizsamát hordva közösen élvezhetik a hideg-, meleg-, só- és kristályszobákat vagy szaunákat és a másik részlegen a fiúk, lányok külön áztathatják magukat a gyógymedencékben szigorúan meztelenül. Igen... se pizsama, se fürdőköpeny, se fürdőruha! Először irtóztam ettől a gondolattól, de mikor először próbáltam ki a gyógymedencéket, akkor nem volt túl szörnyű az élmény. Senki sem zavartatta magát, senkit sem zavart, hogy én ott vagyok, bár talán engem és barátnőmet kicsit jobban megnéztek, mert ezek a koreai asszonyok és lányok nem sokszor látnak fehér bőrű csajokat Éva kosztümben.


De relaxálók és felüdítők ezek a szaunák egyben. Spa élményt nyújtanak. Ha erre jártok, szívesen elviszlek benneteket! ;) A belépő nem túl drága, kb. 1500 Ft, és ez korlátlan idejű használatot biztosít. Bizony, a dzsim-dzsil-bangok a hét minden napján, 24 órában várják a látogatókat. Ott is lehet aludni, van étterem és büfé, mosdók, zuhanyzók. Egy téli, fagyos napon érdemes ellátogatni ide; szív- és testmelengető hatásuk van. A higiénia miatt sem kell aggódni, maga a koreai nép egy tiszta nép; biztosított a tisztaság.


Na! Ki jön velem?

Küzdelem

23 éves vagyok, 22 évesen mentem férjhez, 18 évesen találkoztam életem szerelmével.

Nem egy mindennapi kapcsolatról van szó. Férjem amerikai, én magyar vagyok. Történetünket szívesen osztom meg másokkal, amikor rólunk kérdeznek. Ez után mindenkinek a "romantikus" kifejezés jut az eszébe, nekem a "küzdelem". Megismerkedésünk után 3 hosszú évig, bolygónk 2 külön kontinensén éltünk, 4-szer "találkoztunk" és 2-szer döntöttünk úgy, hogy ennek nincs értelme.  Küzdenünk kellett azért, hogy legyen. Nem volt könnyű, de megérte.

2012 óta együtt élünk; házasságunk óta együtt formáljuk közös kultúránkat. Két különböző kultúrális háttérral rendelkező hásaspárnak ez egy kötelező feladat. A kapcsolatban ketten vannak, és ezt a kettőt valahogy eggyé kell formálni. Ezért is küzdeni kell.

December 6-án Magyarországra látogat a Télapó, de amerikában Karácsonyor Ő hozza az ajándékokat, Magyarországon pedig a Kis Jézus. Mit mondunk majd a kis Gamberoknak? Ünnepeljük -e a Halloweent, mikor másnap Magyarországon mindenkit a szomorúság és gyász tölt el Mindenszentk napján? A válaszokért küzdeni kell.

Küzdeni kell a családjainkért is, mert mindkét család hiányzik nekünk és ugyan úgy hiányzunk mi is Nekik. Felmerülnek a kérdések: Kinél töltjük majd a Karácsonyt? Mikor megyünk Magyarországra? Hol születik majd első kisbabánk?

Fiatalon mentem férjhez, és egy küzdelemmel teli házasságot választottam. Megmondták a "nagyok", hogy nem lesz könnyű. És nem az. Megbántam -e?

 Nem, mert vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni.

Méreg zöld

Pár napja elkezdtem jobban kihasználni az otthoni magányos óráimat, mivel már nem dolgozom. Most az egészséges táplálkozás van a figyelmem középpontjában. Több dokumentum filmet néztem és olvasok cikkeket, mivel tudom, hogy változásra van szükségünk!

Nem akarom,hogy ez a változás konfliktust okozzon az életünkben, ezért én a fokozatos változtatás mellett döntöttem. Ez időt ad nekem arra, hogy az interneten jelen lévő számtalan hasznos információt úgy dolgoztam fel, hogy Danny is kedvet kapjon ehhez az új élet stílushoz.

Nem diétáról beszélek épp, hanem egy étrend változásról, élet felfogásról, és egy hosszú, egészséges élet reményéről. Angolul keresgélek általában az interneten, és ha annyit beírok a keresőbe, hogy "plant-strong", máris tudom, hogy az életmentő információ egy egér kattintásnyira van.

Nehéz ezt az étrendet pár mondatban körül írni, de ha a vélőjét akarnám kiemelni, akkor arról van szó, hogy manapság a boltban kapott élelmiszerek már csak egy halovány mintája az igazi, tápanyagban dús, egészséges ételeket. Amit ma eszünk, magas kalória és alacsony tápanyag tartalmú ételek. A szervezetem éhezik, míg én nem érzek éhséget. Ez szörnyű! Változtatni kell! Főképp nem arról van szó, hogy 'MIT NE' , hanem arról, hogy 'MIT IGEN ÉS ABBÓL BÁRMENNYIT'. Nem szándékozom koplalni, inkább élvezni szeretném az egészséges ételeket minden étkezéskor.

Szóval mit? Zöldségek, gyümölcsök, magvak, diófélék és ha lehet bio!

Mi van az állati eredetű dolgokkal? Bizonyítottan rákkeltő hatásuk van, de persze ha étrendünk főszereplői. Akkor miért vinnem túlzásba, ha tudom róluk, hogy nem tesz jót nekem? Én vagyok az, aki eldönti, hogy mit teszek a számba, senki nem erőszakol belém semmit, és így a magam ura vagyok ilyen téren. Unalmas a saláta!? Kérem! Egy kis fantázia és máris gasztronómiai 5 csillagos fogást fabrikálok!

Íme a mai ebédem (félig plant-strong csak, mert ahogy írtam a fokozatosság híve vagyok, és nem szándékozom a hűtőben lévő alapanyagokat kidobni)

4 alapanyaggal indítottam:

- egy kígyó uborka

- 3 csomó baby spenót

- 15 szem dió

- natúr joghurt

A zöldeket csak összedaraboltam, a dió beleket és a joghurtot hozzájuk adtam, de akár milyen egészséges, egy unalmas salátát kaptam. Így úgy döntöttem, hogy ha már 'Diamonds are a girl' s best friends', akkor ideje elő venni a gránát almát - ami egy hete várja, hogy felhasznaljam - és feldobni vele a salátámat! A gyönyörű rubint vörös kis ékszerek nem csak finom ízt, de gyönyörű színt adtak a csúnya, méreg zöld salátámnak. :-)

Egy kis fantázia kell! Jó étvágyat hozzá!

Messze

Ra kellene vennem magam, hogy csatlakoztassam a magyar billentyuzetet a szamitogepemhez, de a finom, puha agyam szeretgetve olel es huz magahoz, nem enged kellemes szoritasabol! :-D 

Megint eltelt egy het in Koreaban. Mivel mar nem dolgozom, termeszetesen tobb szabad idom van arra, hogy magammal foglalkozzam, gondolkozzak, hogy hogyan tovabb. Mar csak 9 honapot vagynk itt, talan kicsivel tobbet, viszont meg csak ugy erzem, hogy szinte 2 honapja koltoztunk Magyarorszagrol Koreaba.... Gyorsan szalad az ido, aminek meg van a maga szepsege is, de most csak elszomorit, hogy az itt elroltott idonknek hamarosan vege. Hazas eveinket itt kezdtuk szinte Dannyvel, itt alapoztuk meg a kozos kulturankat, itt szereztem olyan baratokat, akik nem tudjak, hogy mi a leanykori nevem, itt kell megbaratkoznom az elet nagy gyotrelmeivel, es haragot is tartok a boldogsaggal. 

Messze vagyok, messze a hazamtol, a csaladomtol, a barataimtol. Mindenki hianyzik. 

Amerikaban most van a Halaadas unnepe, amit mi, Gamberoek is unneplunk, mert kozos kulturankhoz hozza tartozik (... a Telapo kerdes nem dolt meg el... de errol majd egy masik bejegyzesben), sot azert is mert baratainak nagy tobbsege eszak amerikai. 

Szep hagyomany a halaadas. Szamtalan dologert vagyok halas, de a tavolsagokert nem. Viszont azert igen, hogy itt lehetek, ahol vagyok, velem van eletem szerelme, egy nagyon jo kis gyulekezet tagjai vagyunk, es az itteni segito baratokert is koszonetet mondok Istennek. 

Jo itt nekunk, de messze vagyunk. 

Most ennyit. Puszi mindenkinek! Es boldog Halaadast!

~Fannika 

Minden es semmi

Ezek gondolatok, nem pedig egy uzenet.

Ma Mindenszentek van. Barcsak kimehetnek a ladanyi temetobe.... de barcsak ne kellene. Nem csak Mama miatt mennek persze, de O az most, aki miatt a legjobban haza vagyom. De mar nincs, igy emiatt nem vagyom. Eddig a csaladom teljes volt, es most hianyzik valaki. En is biztos hianyzom otthonrol, de en itt vagyok. Mama meg sehol sincsen, de mindenhol ott van. Hianyzik. De majd egyszer ugyis talalkozom Vele. Varom a pillanatot, meg nem is.

Nehez messze elni a csaladtol, bar nekem mar itt is van csaladom. Azt hittem konnyebb lesz idovel, de csak nehezebb tavol lenni. Majd lesz ido, amikor kozel leszek, de a hazassagban nem csak en vagyok, hanem O is, es most rajta van a sor, hogy kozel legyen a csaladjahoz. Nagyon szeretem am, es o is szeret engem. Egyutt boldogok vagyunk; kulon kevesbe. A szulei nagyon dragak, szereto anyosom es aposom van; szerencses vagyok.

November van... megint eltelt egy ev szinte. Nem is ertem. Meg csak 23 vagyok, de mar erzem, hogy az elet rovid. De aldom Istent minden percert amit itt ad nekem. Ha jo, ha rossz, de legalabb itt vagyok, es teljes az eletem. Senkit nem kerulnek el a szomoru pillanatok, de a jo percek is korul vesznek, azokert meg fel nem adnam mindezt. De egyszer repulok majd haza; olyan gyorsan, hogy utol sem ernek majd! Az jo lesz.

Ajándék

Ma két kedves koreai barátnőm látogatott meg az "új" lakásunkban. Bár már egy hónapja itt élünk, a lakást csak most látták először, igy lakásavató ajándékkal kedveskedtek nekünk.
Mint később kiderült nem hülyéskednek; tényleg 36 guriga WC papírt szántak nekünk. Koreában ez a furcsa házavató ajándék hosszú életet és sokáig tartó gazdaságot szimbolizál.
Szívből jövő ajándék volt ez, és sokat jelentett nekem. Nevethettek, nem viccelek.
Puszi.

Változások

Hello evribádi!

Hogy van mindenki? Ígértem, hogy sűrűbben írok... Hát meglehet hogy ez a bejegyzés korábban is megszülethetett volna, de ez van, örüljetek neki ;-)

Nagy változások történtek mifelénk. Röviden: Danny munkahelye bezárt, de a főnöke áthelyezte egy másik iskolába. Így költöztünk. Ez egy hónapja történt :-P
Viszont későn érkező blogbejegyzesem előnye, hogy elújságolhatom a jó hirt: imádjuk az új helyünket. A lakásunk nagyobb, az új munkatársak örömmel fogadtak minket, már több új barátot is szereztünk a környéken. Ezen új barátok jótékony hatását az mutatja például, hogy Danny tegnap szuper finom pesztót készített. Ha kell, akkor főz Danny, de még ilyen lelkesnek nem láttam a konyhában.

Épp a buszon írok, és a TV-ben (mivel itt majdnem mindegyik közlekedési eszköz fel van szerelve velük) pandamacikat mutogatnak, hogy milyen édesen játszanak. Szeretem ezt a pozitív mentalitást.

Itt Koreában ez most kell is az északiak fenyegetese miatt. Sokat olvasok a hírekben a helyzetről. Nem mondom, hogy nem izgulok, de jobb kifejezés lenne a "nyitott szemmel járok". Észak Korea egy rossz döntés után eltűnne a föld színéről. Tehát hülye lenne támadni. Mindenki figyeli az eseményeket, ti is tegyétek, de tudjátok azt is, hogy ez évek óta így megy ezen a félszigeten. Most új vezető van hatalmon, ezért kell hogy az apja gondolkodását átvegye és emlékeztesse a világot, hogy a kis porszem Észak Korea még létezik.
Ne aggodjatok, jó itt nekünk.

Üdvözlet mindenkinek és remélem jól telt a húsvétotok!

A 3 itteni mosolyforrásom

Hello Evribádi!

Remélem szép napotok van! Ma 12 fok volt odakinn. PLUSZ! Kifejezetten örültem neki!

Na itt van egy pár dolog, ami megnevettet vagy mosolyt csal az arcomra nap-mint nap ebben az országban:

#1: K-pop azaz Koreai pop zene

Cuki és fun és menő és idétlen. Mi kell még? Egy jó kis ritmus. Meg az kell hozzá, hogy ne értsd a szöveget: pipa. Ha valaki komolyan meri venni akár a Gangnam Style-t, akár a Crayon-t, az nem megy vele semmire. Úgy indulj neki egy k-pop hallgatásának, hogy nem vársz semmi komolyat, sőt az agyad eldobod a hülyeségektől, amit ezek a sztárok össze-énekelnek és vissza-táncolnak.

A 90-es években ki kérdőjelezte meg Britney Spears nyálas szövegeit vagy a Backstreet Boys csöpögős szerelmi balladáit?... Na pont erről beszélek. És ez itt most a menő. Pár év múlva pedig a világ is imádni fogja a k-pop sztárokat. Tehát hallgassátok és élvezzétek!

Három kedvenc per pillanat: Orange Caramel - Lipstick , G-Dragon - Crayon, Girls Generation - I Got a Boy

Enjoy!

#2: My name is Fanni.

Írni és olvasni nem olyan nehéz a koreait. Bár itt állítják, hogy a karaktereikkel mindent ki tudnak fejezni, én mégis a magyar ABC-re szavazok. A és Á között különbséget tesznek, mint mi, és E betűből is van vagy 4-féle nekik, viszont a V és F betűk hiányoznak. Ezeket B és P betűkkel helyettesítik. Sőt a legtöbb koreai akcentussal beszéli az angolt, így például a "fishing" szót "pishing"-nek ejtik és a "Fanni"-t meg "Panni"-nak. Sőt, ha ez nem lenne elég nevetséges, két másodperc múlva rájönnek, hogy F-fel ejtem, és akkor jön a kuncogás, mert azt hiszik, hogy szüleim a "Funny" (vicces) nevet adták nekem. :) Látnotok kellene az összes koreai arcát, akivel megismerkedem. Napsugarak és 36 fogas mosoly és csak tiszta boldogság sugárzik róluk. Örömmel telt el, hogy ilyen reakciót váltok ki az itteniekből.

#3: Norebang (Karaoke terem) és a mikrofon gumi

Nyár. Retro Club Szolnokon. Barátok. Karaoke. Közönség. FUN.

Egész év. Norebang Ori-hoz közel (ahol élünk most). Barátok. Zéró közönség. FUN.

Különbséget nem tudok most tenni, mert nagyon hiányoznak az otthoni barátaim, viszont egész félénk lesz az ember, ha egy csomó ismeretlen előtt kell énekelnie.

Idekinn nagy hagyománya van annak, hogy a barátok egy jól sikerült buli után elmennek egy Norebang-ba, ami alapjáraton egy kisebb szoba (vagy nagyobb, a társaság méretétől függően) diszkófényekkel és tízezer zeneszámot magába foglaló karaoke géppel van felszerelve. Ezt a szobát egy vagy több órára ki lehet bérelni, ahol csak a barátaid énekelnek és ez segít abban, hogy bátran kiengedd a hangod és a kedvenc Lady Gaga számodra énekelj. Vagy amire akarsz, de én szinte csak arra szoktam. Na jó, egy kis ABBA is jöhet! FUN! Komolyan jó móka. Eddig még nem volt negatív Norebang élményem.

Kis plusz a mókához.... Itt Koreában sokat adnak a higiéniára. Csak a közösségi mosdókat kell megemlítenem. Ingyenesek, és a magyar redva WC-khez képest csillognak-villognak. De sok más példa is van a higiénia szeretetükre. Pl.: a bolti eladók vagy a buszsofőrök mind fehér kesztyűt viselnek, hisz sok ember veszi őket körül, vigyáznak a baciátmenetelre. Sőt itt rengeteg emberke visel arcmaszkot, ami először rémisztő volt, de megértettem, hogy betegség-megelőzésre szolgál, vagy épp ha beteg vagy, akkor nem kell, hogy mindenki a te kilehelt vagy kitüsszentett baciajidat vigye haza. Na meg persze, ha épp orrplasztikáról jössz, akkor érdemes eltakarni azt a kis vágás nyomot... de ez már más téma.

Vissza a higiéniára a Norebangokban. Mikrofon gumi, azaz Kondom a mikrofonra!!! Hiába az ismerőseiddel karaokézol, előtted és utánad még más csoportok is élvezték a "családi karaoke feeling" örömeit. Nem szeretnéd utánuk nyaldosni a mikrofont. Napi többszöri fertőtlenítés helyett védekezz ezzel a kis, pink pöttyös, miniatűr fürdősapkának kinéző - hivatalos nevén: microphone condom (mikrofon kondom) - bigyóval. Néha tudok hardcore bigott lenni, de ebben az esetben mindig megmosolygom a "biztonságos karaokézás" eszközét.

Itt egy kép róla: 

:) Biztos van még ami boldoggá tesz itt. Még bővítem majd ezt a listát!!! :) Köszi, hogy követtek és olvastátok a bejegyzést! :) Üdv evribádi!

Tök jó Tokió

Hello Evribádi!

Na végre rávettem magam, hogy rendszeresen írjak a blogunkba. Magam is kíváncsi vagyok, hogy mennyire tartom be ezt a -még nem tökéletesre fejlesztett- szokásom.

Karácsonykor lehetõséguünk adódott, hogy 5 napot Tokióban töltsünk.

Elsõ nap, szombat:
2 órás repülõ utunk után vonatra szálltunk, és végül este 7 órára értünk a szállásunkra. Szép, tiszta szobát kaptunk, de nagyon kicsi volt, sõt szekrénnyel sem szerelték fel, így a bõröndjeinkbõl "táplálkoztunk" az ott töltött idő alatt, ami egyébként nem volt túl sok. Szállásunk elfoglalása után nem is pazaroltuk az időnket, már útnak is indultunk. Harajuku felé vettük az irányt, ahol egy szombat estén erre (sok fiatal, élénk színekbe öltözve, fun, partytime, stb.) számítottunk:

De kihalt utcákat és bezárt boltokat találtunk csak. Viszont a japán kultúra így is megmutatta magát, mert bármerre mentünk, mindenféle cukiságokba és érdekességekbe ütköztünk bele. Hello Kitty, manga figurák és rajzok, technika, fejlett technológia. Az újságok a jobb oldalon vannak bekötve, azaz a japánok úgy olvasnak, mint amikor én elkezdem az újságokat hátulról előrefelé nézegetni. A japánok jobbról blra és fentről lefelé írnak és olvasnak. Erre a pár napra nem tanultam meg, hogy hogy kell olvasni, de azt észrevettem, hogy bonyolultabb a betűrendszerük, mint a koreai. 

Vasárnap: 

Erre a napra Tokió látogatást terveztünk, és egész sokáig benn voltunk a város különböző részein. A reggelt a közeli látványosságokkal kezdtük. Danny és én, mindketten nagyon szeretjük a Pokémon c. sorozatot, amit a japánok kreáltak. Szerencsénkre a hotelhez közel találtuk meg a Pokémon Centert, amiből csak egy van a világon és élveztük újraélni gyermekkorunkat sok plüssfigurával és más játékokkal körülvéve. 

Ez az utazás erről szólt. És őszintén jól esett felidézni gyermekkori boldogságom. De Tokiótól ne is várjon az ember többet, ha csak 2 napja van városnézésre! Az egész út során azt éreztem, hogy a régi már nem kell ennek a népnek, és csak a modern az értékes. Ha több időnk lett volna, biztos több kulturális és  hagyományos helyet tudtunk volna meglátogatni, de ez a kirándulás így jött össze. 

Szóval vasárnap dél van, és úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Harajuku-ba, mert az előző napi csendet nem értettük sehogy. Jól tettük, hogy vissza látogattunk oda, mert a város pezsgése tényleg elragadó volt. 

Ebédre japán ramient ettünk, ami nekem egy darabig ízlett, de mire a tál feléhez értem, valahogy nagyon sósnak találtam a levest. Egyébként disznóhúsból főzik, tésztát és tojást tesznek bele. A fűszerezéséről sajnos nem tudok semmit, de itt egy kép, hogy összefusson a nyál a szátokban! :) 

Este Shinjuku-ba mentünk. Bár tudtuk, hogy hová keveredtünk, mégis meglepődve tapasztaltuk, hogy sok bár és épület falán különböző lányok képeit láthattuk. Ha az egyikre rámutatunk, hogy kell, akkor bizonyos összegért eltöltött volna velünk egy órácskát vagy többet. A japáni prostitúció illegális, viszont az emberek mindenféle módszerrel és okkal ki tudják kerülni a törvény szabályzatait. Ezért ezek a bárok nem prostituáltakat futtatnak, csak a "szex iparágban" dolgozó lányokat. Na mindegy... más a kultúra, és kész. 

Később eljött a várva várt pillanat! Danny ösztöneit követve a sushi bárok felé vettük az irányt. Komolyan nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hová menjünk, de valahogy rátaláltunk a legfinomabb, tradicionális sushi helyre! Az étterem nem volt a legtisztább, de a frissen elkészített sushik magukért beszéltek. Sőt, Koreában is megtanultam, hogy a legfinomabb ételek a nem túl szépen kinéző helyeken vannak :D Úgy látszik, hogy Japánban is így működik ez! (Ne izguljon senki, eddig még sehol sem lettem beteg az itteni ételektől!)

Sajnos nem találom a képeimet a sushikról, így csak ínycsiklandozó példa képet tennék be ide: 

Ja, és ezen a napon voltunk 6 hónapos házasok Dannyvel :) Hálát adok Istennek, hogy ilyen jó férjet segített találni!!! :) 

Hétfő-szerda:

Ezen a három napon a Tokyo Disney és Disney Sea vendégei voltunk. Nevethettek, hogy 3 napot töltöttünk el ott, de higgyétek el, hogy megérte! Nem nevezném pihentetőnek az ott eltöltött időnket, mert a legtöbb hullámvasútnál órákig kellett várakoznunk, hiszen annyian voltak a parkokban, viszont az a hely hihetetlenül boldoggá tesz! Az érzés leírhatatlan, mert aki szívét a Disney filmek vagy mesék nem dobbantják meg, annak papolhatok erről, de aki szereti őket, az csak boldog lehet ezen a helyen. Drága, az biztos, de Japán alapból drága! Meglepően az. 

Na visszatérve Disney-re: nem tudom, hogy érdemes e sokat mesélnem, inkább hagyom, hogy ez a pár kép meséljen az élményeinkről. (Tipp: ha egy napot akartok itt tölteni, akkor a Disney Sea-be menjetek! Jobban felnőtteknek való és a hullámvasutak is élvezetesebbek)

Varázslatos hely.
Karácsonykor voltunk itt, és csodálkozva vettük észre, hogy 26-án, már egy szem karácsonyi dísz nem lógott a fákról, a boltokban sem lehetett már kapni karácsonyi szuveníreket. Ez annak tudható be, hogy Japán buddhista ország, így nekik a karácsony csak marketing fogás, nem több. Viszont a karácsonyi hangulat nem csak itt szűnt meg. Egész Tokió levetkőzte a karácsonyfáit és díszeit. (Koreában még a mai napig (január 28.) fenn vannak a karácsonyi díszek egyes helyeken.)

Csütörtök:
Városnézés volt ma is. Hogy egy kis tradicionális helyet is lássunk, ellátogattunk egy buddhista templomba, ahol épp egy szertartás folyt. Érdekes volt; lehetett is érezni a szellemi, pozitív energiát.

Később Shibuya-ba utaztunk a rettentő drága tömegközlekedési eszközzel: a metróval. Bejegyzésemben másodjára említem, hogy Japán mennyire drága, de ez tényleg így van. Iszonyat drága minden!!! Shibuya a japáni elektronikai ipar központja, ez a hely inkább Dannynek volt érdekes, mint nekem. Viszont egy "maid bar"-ban ebédeltünk, ahol kedvenc mangafiguránkat kechaupal rárajzolta egy cselédlánynak beöltözött pincércsaj, majd japán varázsszavakkal és kezünkkel való szívecskék rajzolásával finomabbá tettük az ételünket (rizs és tojás....mi abban a nagy durranás?!?) 

Később visszatértünk Shinjuku-ba, mert ott volt egy kilátó, amibe fel szerettünk volna menni. Szeretem az ilyen nagy városokat fentről (45 emelet) látni. Szerencsére ilyen helyzetekben a tériszonyom nem hatalmasodik el rajtam. Este a szállásunk közelében kerestünk egy jó kis sushi helyet.... Sajnos nem jött össze... találni találtunk sushit, de nagyon rossz volt, pedig többet fizettünk érte, mint az első helyen.

VISZONT rengeteg jó élménnyel meg néhány negatívval tértünk haza (Koreába) pénteken. Örültem, hogy megtapasztalhattam a japán kultúrát is, viszont őszinte leszek; nekem Dél Korea jobban befogadhatóbb. Japán hiába van 2 órára innen, mégis sokkal másabb.

Javasolni javasolom, hogy látogassatok el oda, de ha Dél Koreába jöttök, akkor van hol aludnotok és idegenvezetőtök (én) is lesz! :D

Szép napot mindenkinek! Konichiwa!
~Fannika

Az idő gyorsan száll, én meg...

Én meg... lusta vagyok írni.

Hello Mindenki! Sok idő eltelt azóta, mióta Koreába költöztünk. Habár full-time háziasszony vagyok, mégsem volt időm, vagy csak késztetésem arra, hogy írjak magunkról.

Őszintén nem történt sok minden. Danny szereti az állását, én még keresem az enyém. Reményem egyre haloványabb. Itt-ott adódik egy-egy lehetőség, de a válasz midig nemleges, mivel nincs olyan vízumom, amivel dolgozhatnék is. Amim most van, csak arra jogosít fel, hogy üljek a lakásban, és legyek jó feleség. Ezt ki is pipálhatjuk... de azért többet akarok! (Bár lehet, hogy nem azt akarom, ami kell nekem....)

Remélem jól indult az új év mindenkinek. Mi a Karácsonyt Japánban töltöttük. Arról egy másik blogbejegyzésben írnék.

Hmmm. ennyi..... Talán ha sűrűbben írok, akkor érdekesebbek lesznek azok a bejegyzések.

Puszi mindenkinek. Hiányoztok!!!

~Fanni