A lány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai lány. Úgy döntött, hogy világot lát. Fogta tarisznyáját és útlevelét, s átrepülte az óceánt, hogy egy iciri-piciri országba költözzön, amit úgy neveztek, hogy Dél Korea. 

 - Na, de ebben az országban mit lehet tenni, hogy ne maradjak pénz nélkül? - kérdezte a lány.

 - Angolul beszélsz, az az anyanyelved, miért nem tanítasz kisgyermekeket angolra? - felelte egy idegen.

 - Ki vagy te, és miért tanácsolsz nekem ilyet? - döbbenten felelt a lány.

 - Mr. Cho vagyok és a Welton iskolát vezetem itt Dél Koreában. Épp egy tanító nénire lenne szükségem. Szzállást, ebédet és fizetést biztosítok, ha igent mondasz.

 - Miért ne?! Jól hangzik az ajánlat! - válaszolt a lány.

 - Akkor holnaptól már tiéd is a lakás,ami a Gumi úton van Jukjeon városában. 

 - Ez jó lesz! - gondolta a lány. 

 *** 

PÁR HÓNAPPAL KÉSŐBB

Mr. Cho. Úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. A helyemre kell valakit kerítenie. 

 *** 

PÁR NAPPAL KÉSŐBB

 - Mr. Gambero! Örömmel érteítem, hogy felvételt nyert a Welton Iskolába angol tanárnak. 

 - Köszönöm, Mr.Cho. Feleségemmel érkezünk, a lakhatásunkat elintézné, kérem?

 - Természetesen. Egy nagyon rendes lány lakott maguk előtt a lakásban, el fognak férni mind a ketten. 

 - Az remek lenne! 

 *** 

PÁR NAPPAL KÉSŐBB (chaten)

 - Danny! Még ma is takarítom a lakást! 

 - Tudom drágám, sajnálom! Nagyon koszos. Én is segítenék, ha nem kellene már dolgoznom érkezésünk után egy nappal. 

 - Persze, nem rád vagyok mérges, hanem erre a lányra, aki előttünk lakott itt. Szörnyű, ami itt várt minket. De semmi gond! Ma kész lettem a konyhával, és főzök vacsorát nekünk! 

 - Az szuper lesz!

 *** 

PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB

 - Nem értem! Tudom, hogy nem tudok rendesen sózni még, de hogy ennyire ne legyek szerelmes, azt már nem hiszem el! - mondta Fanni Dannynek.

 - Minél jobban sózod, annál jobban édesebb lesz a répa! Természetes ez? - kérdezte Danny.

 - Hogy érted?!

 - Kóstold meg! 

 - Fujj! Ez nem só, hanem cukor!!!! Hogy kerül a sószóróba cukor!? - értetlenkedett Fanni.
De aztán mindeketten rájöttek, hogy ki volt a hibás:

 - AZ... A... LÁNY.....!!!!.....

So Here We Are...

So we are here in South Korea. My second time to live in this beautiful country and Fanni's first time. We are now married and are awesome. True Story.
I'm sitting in my school right now working on this post while I wait for my class to start.
Things you should know:
-We are living in Seongnam.
-I work in Jukjeon.
-The school is FANTASTIC!
-Our Apt is kinda awesome.

So we arrived last Saturday and I meant to post about that earlier, but I've been either doing things or too tired to write anything. My brain likes to shut down on me after school.
The first few days have been great ones. Other than the fact that we got to our apt and found it an utter complete mess. The girl who lived there before us (gaw, I should post her facebook page up but I won't), left it in disarray. She left us all her stuff other than clothes. I mean, we got it all. So, the first few days were dedicated to cleaning out all her shiz. We scrubbed the place down as good as we could. Now poor Fanni is working on it without me there, although, let's be honest, I'm not good at helping her cuz she has her way of doing it ;).
So now our apartment looks more like our apartment instead of moving into someone else's crap.
In other good news, my school is pretty good. The kids are a lot of fun. They already understand so much English. That's a good feeling to be able to actually conversate with my kiddos. They have so much awesome stuff to say and honestly if you've never taught children before, you're kinda missing out on the awesome conversations you can have.
We are having an apartment warming party on Saturday and some good friends are coming and I'm really excited. I'm pretty sure Fanni is excited as well.
Well, that is all I have for now. Until next time, have a good portion of Daek Galbi. Oh, wait, that'll be me.
-D

Első benyomások

Hello Kedves Mindenki!

Ezt az üzenetet már leírtam családomnak, de összefoglalja, hogy eddig mi történt velünk, így kisebb változtatásokkal bamásolnám, ha megengeditek.

Del Korea jó hely, kicsit esős, néha nem, kicsit szürke, néha nem; érződik, hogy megyünk az őszbe. A lakásunk nagyon koszos (volt). Negyedik napja takarítok... minden centimétert alaposan, mert a zsirtól es kosztól minden ragad es redva... :\ De már kezd alakulni a helyzet, két üveg fertőtlenítőspré és másfel üveg Clorox után. 

A lakásunk a hatodik szinten van, de itt a hetediken, mivel itt a földszintet nevezik az első emeletnek. Közel lakunk a metróhoz. Innen 20 perc felérni Gagnamba, ami Szöul Rózsadombja. Kb. 40 perc pedig a városközpont. Egész jó kis metró rendszer van itt, nem mint Budapesten, hogy a 3 vonallal le van tudva az egész :D 

A koreai konyha egészen finom, nagyon csípősek az ételek, és olcsó itt minden. Bár mi egy drágább környéken lakunk, így ha étteremben eszünk, kicsivel többet kell fizetnünk, de nem minden helyen. Viszont ez nem fog sokaig igy menni, mert a konyhánk nemsokára csillog-villog és képes leszek benne főzni.

Dannynek jó a munkahelye, 10-15 percre van busszal, 45 perc gyalog a folyó menten. 7 éveseket és idősebbeket tanít, az osztálylétszám 3 és 5 közott :D 

Épp tegnap sétáltam a folyó felé, ami sokkal szebb környék, mint amit eddig láttam. El is voltam kicsit keseredve, hogy itt túl szürke minden, de csak az volt a baj, hogy egy irányba sétáltam mindig. Várom, hogy többet fedezzek fel a  környékből Dannyvel! 

Tegnap Suwonba mentünk, ahol Danny tavalyról megismert barátaival találkoztunk! Jól telt az este, mindenki élvezte. Sőt, ott találkoztam egy amerikai sráccal, aki egy évet töltött magyarországon középiskolás korában, így folyékonyan beszéli a magyar nyelvet. Na, a Soju (koreai pálinka) biztos segített neki folyékonyabban beszélni, de meglepően nagy volt a szókincse; örültem, hogy megismertem. Kiderült nagyon közel lakunk egymáshoz, néha majd összefutunk. Szerinte a magyar nyel nem is olyan nehéz... hú, akkor van egy kis remény, hogy pár év múlva Danny is folyékonyan fog majd beszélni magyarul.  A pálinka segít majd neki ;)

Néhány érdekes dolog az itteni életemből:

• Sokat gondoltam arra, hogy furcsa lesz, mikor Danny majd dolgozik. Láttam rajtra, hogy készülődik arra, hogy újra dolgozzon. Csak saját magamat felejtettem el felkészíteni arra, hogy mostantól már egyedül leszek itthon, nem lesz mindig mellettem. Ez így természetes, csak még furcsa. 
• Látszik rajtam, hogy külföldi vagyok.... itt mindenki ferdeszemű, mi pedig kilógunk a sorból. 
• Érdekes még, hogy mennyire kedvesek az emberek... mi magyarok, tanulhatnánk tőlük. Sőt, itt végképp igaz az, hogy sok jó ember kis helyen is elfér... Nagyon kicsik a lakások. Mi is egy szobában élünk, és másnak sem jut sokkal több hely.
• Nincs mese, hozzá kell szoknom az esőhöz. Mintha Angliában élnénk!
• Furcsa volt, hogy az itteni Tescoban csak Hello Kitty márkájú gombostűt találtam... Hmm... ezek a koreaiaik imádják a Hello Kittyjüket!

Csak ennyi furcsaságra emlékszem... pedig van még! De zárom soraimat, mert a lakás nem takarítja ki magát! 

Képeket rakok fel hamarosan!)