A 3 itteni mosolyforrásom

Hello Evribádi!

Remélem szép napotok van! Ma 12 fok volt odakinn. PLUSZ! Kifejezetten örültem neki!

Na itt van egy pár dolog, ami megnevettet vagy mosolyt csal az arcomra nap-mint nap ebben az országban:

#1: K-pop azaz Koreai pop zene

Cuki és fun és menő és idétlen. Mi kell még? Egy jó kis ritmus. Meg az kell hozzá, hogy ne értsd a szöveget: pipa. Ha valaki komolyan meri venni akár a Gangnam Style-t, akár a Crayon-t, az nem megy vele semmire. Úgy indulj neki egy k-pop hallgatásának, hogy nem vársz semmi komolyat, sőt az agyad eldobod a hülyeségektől, amit ezek a sztárok össze-énekelnek és vissza-táncolnak.

A 90-es években ki kérdőjelezte meg Britney Spears nyálas szövegeit vagy a Backstreet Boys csöpögős szerelmi balladáit?... Na pont erről beszélek. És ez itt most a menő. Pár év múlva pedig a világ is imádni fogja a k-pop sztárokat. Tehát hallgassátok és élvezzétek!

Három kedvenc per pillanat: Orange Caramel - Lipstick , G-Dragon - Crayon, Girls Generation - I Got a Boy

Enjoy!

#2: My name is Fanni.

Írni és olvasni nem olyan nehéz a koreait. Bár itt állítják, hogy a karaktereikkel mindent ki tudnak fejezni, én mégis a magyar ABC-re szavazok. A és Á között különbséget tesznek, mint mi, és E betűből is van vagy 4-féle nekik, viszont a V és F betűk hiányoznak. Ezeket B és P betűkkel helyettesítik. Sőt a legtöbb koreai akcentussal beszéli az angolt, így például a "fishing" szót "pishing"-nek ejtik és a "Fanni"-t meg "Panni"-nak. Sőt, ha ez nem lenne elég nevetséges, két másodperc múlva rájönnek, hogy F-fel ejtem, és akkor jön a kuncogás, mert azt hiszik, hogy szüleim a "Funny" (vicces) nevet adták nekem. :) Látnotok kellene az összes koreai arcát, akivel megismerkedem. Napsugarak és 36 fogas mosoly és csak tiszta boldogság sugárzik róluk. Örömmel telt el, hogy ilyen reakciót váltok ki az itteniekből.

#3: Norebang (Karaoke terem) és a mikrofon gumi

Nyár. Retro Club Szolnokon. Barátok. Karaoke. Közönség. FUN.

Egész év. Norebang Ori-hoz közel (ahol élünk most). Barátok. Zéró közönség. FUN.

Különbséget nem tudok most tenni, mert nagyon hiányoznak az otthoni barátaim, viszont egész félénk lesz az ember, ha egy csomó ismeretlen előtt kell énekelnie.

Idekinn nagy hagyománya van annak, hogy a barátok egy jól sikerült buli után elmennek egy Norebang-ba, ami alapjáraton egy kisebb szoba (vagy nagyobb, a társaság méretétől függően) diszkófényekkel és tízezer zeneszámot magába foglaló karaoke géppel van felszerelve. Ezt a szobát egy vagy több órára ki lehet bérelni, ahol csak a barátaid énekelnek és ez segít abban, hogy bátran kiengedd a hangod és a kedvenc Lady Gaga számodra énekelj. Vagy amire akarsz, de én szinte csak arra szoktam. Na jó, egy kis ABBA is jöhet! FUN! Komolyan jó móka. Eddig még nem volt negatív Norebang élményem.

Kis plusz a mókához.... Itt Koreában sokat adnak a higiéniára. Csak a közösségi mosdókat kell megemlítenem. Ingyenesek, és a magyar redva WC-khez képest csillognak-villognak. De sok más példa is van a higiénia szeretetükre. Pl.: a bolti eladók vagy a buszsofőrök mind fehér kesztyűt viselnek, hisz sok ember veszi őket körül, vigyáznak a baciátmenetelre. Sőt itt rengeteg emberke visel arcmaszkot, ami először rémisztő volt, de megértettem, hogy betegség-megelőzésre szolgál, vagy épp ha beteg vagy, akkor nem kell, hogy mindenki a te kilehelt vagy kitüsszentett baciajidat vigye haza. Na meg persze, ha épp orrplasztikáról jössz, akkor érdemes eltakarni azt a kis vágás nyomot... de ez már más téma.

Vissza a higiéniára a Norebangokban. Mikrofon gumi, azaz Kondom a mikrofonra!!! Hiába az ismerőseiddel karaokézol, előtted és utánad még más csoportok is élvezték a "családi karaoke feeling" örömeit. Nem szeretnéd utánuk nyaldosni a mikrofont. Napi többszöri fertőtlenítés helyett védekezz ezzel a kis, pink pöttyös, miniatűr fürdősapkának kinéző - hivatalos nevén: microphone condom (mikrofon kondom) - bigyóval. Néha tudok hardcore bigott lenni, de ebben az esetben mindig megmosolygom a "biztonságos karaokézás" eszközét.

Itt egy kép róla: 

:) Biztos van még ami boldoggá tesz itt. Még bővítem majd ezt a listát!!! :) Köszi, hogy követtek és olvastátok a bejegyzést! :) Üdv evribádi!

Tök jó Tokió

Hello Evribádi!

Na végre rávettem magam, hogy rendszeresen írjak a blogunkba. Magam is kíváncsi vagyok, hogy mennyire tartom be ezt a -még nem tökéletesre fejlesztett- szokásom.

Karácsonykor lehetõséguünk adódott, hogy 5 napot Tokióban töltsünk.

Elsõ nap, szombat:
2 órás repülõ utunk után vonatra szálltunk, és végül este 7 órára értünk a szállásunkra. Szép, tiszta szobát kaptunk, de nagyon kicsi volt, sõt szekrénnyel sem szerelték fel, így a bõröndjeinkbõl "táplálkoztunk" az ott töltött idő alatt, ami egyébként nem volt túl sok. Szállásunk elfoglalása után nem is pazaroltuk az időnket, már útnak is indultunk. Harajuku felé vettük az irányt, ahol egy szombat estén erre (sok fiatal, élénk színekbe öltözve, fun, partytime, stb.) számítottunk:

De kihalt utcákat és bezárt boltokat találtunk csak. Viszont a japán kultúra így is megmutatta magát, mert bármerre mentünk, mindenféle cukiságokba és érdekességekbe ütköztünk bele. Hello Kitty, manga figurák és rajzok, technika, fejlett technológia. Az újságok a jobb oldalon vannak bekötve, azaz a japánok úgy olvasnak, mint amikor én elkezdem az újságokat hátulról előrefelé nézegetni. A japánok jobbról blra és fentről lefelé írnak és olvasnak. Erre a pár napra nem tanultam meg, hogy hogy kell olvasni, de azt észrevettem, hogy bonyolultabb a betűrendszerük, mint a koreai. 

Vasárnap: 

Erre a napra Tokió látogatást terveztünk, és egész sokáig benn voltunk a város különböző részein. A reggelt a közeli látványosságokkal kezdtük. Danny és én, mindketten nagyon szeretjük a Pokémon c. sorozatot, amit a japánok kreáltak. Szerencsénkre a hotelhez közel találtuk meg a Pokémon Centert, amiből csak egy van a világon és élveztük újraélni gyermekkorunkat sok plüssfigurával és más játékokkal körülvéve. 

Ez az utazás erről szólt. És őszintén jól esett felidézni gyermekkori boldogságom. De Tokiótól ne is várjon az ember többet, ha csak 2 napja van városnézésre! Az egész út során azt éreztem, hogy a régi már nem kell ennek a népnek, és csak a modern az értékes. Ha több időnk lett volna, biztos több kulturális és  hagyományos helyet tudtunk volna meglátogatni, de ez a kirándulás így jött össze. 

Szóval vasárnap dél van, és úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Harajuku-ba, mert az előző napi csendet nem értettük sehogy. Jól tettük, hogy vissza látogattunk oda, mert a város pezsgése tényleg elragadó volt. 

Ebédre japán ramient ettünk, ami nekem egy darabig ízlett, de mire a tál feléhez értem, valahogy nagyon sósnak találtam a levest. Egyébként disznóhúsból főzik, tésztát és tojást tesznek bele. A fűszerezéséről sajnos nem tudok semmit, de itt egy kép, hogy összefusson a nyál a szátokban! :) 

Este Shinjuku-ba mentünk. Bár tudtuk, hogy hová keveredtünk, mégis meglepődve tapasztaltuk, hogy sok bár és épület falán különböző lányok képeit láthattuk. Ha az egyikre rámutatunk, hogy kell, akkor bizonyos összegért eltöltött volna velünk egy órácskát vagy többet. A japáni prostitúció illegális, viszont az emberek mindenféle módszerrel és okkal ki tudják kerülni a törvény szabályzatait. Ezért ezek a bárok nem prostituáltakat futtatnak, csak a "szex iparágban" dolgozó lányokat. Na mindegy... más a kultúra, és kész. 

Később eljött a várva várt pillanat! Danny ösztöneit követve a sushi bárok felé vettük az irányt. Komolyan nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hová menjünk, de valahogy rátaláltunk a legfinomabb, tradicionális sushi helyre! Az étterem nem volt a legtisztább, de a frissen elkészített sushik magukért beszéltek. Sőt, Koreában is megtanultam, hogy a legfinomabb ételek a nem túl szépen kinéző helyeken vannak :D Úgy látszik, hogy Japánban is így működik ez! (Ne izguljon senki, eddig még sehol sem lettem beteg az itteni ételektől!)

Sajnos nem találom a képeimet a sushikról, így csak ínycsiklandozó példa képet tennék be ide: 

Ja, és ezen a napon voltunk 6 hónapos házasok Dannyvel :) Hálát adok Istennek, hogy ilyen jó férjet segített találni!!! :) 

Hétfő-szerda:

Ezen a három napon a Tokyo Disney és Disney Sea vendégei voltunk. Nevethettek, hogy 3 napot töltöttünk el ott, de higgyétek el, hogy megérte! Nem nevezném pihentetőnek az ott eltöltött időnket, mert a legtöbb hullámvasútnál órákig kellett várakoznunk, hiszen annyian voltak a parkokban, viszont az a hely hihetetlenül boldoggá tesz! Az érzés leírhatatlan, mert aki szívét a Disney filmek vagy mesék nem dobbantják meg, annak papolhatok erről, de aki szereti őket, az csak boldog lehet ezen a helyen. Drága, az biztos, de Japán alapból drága! Meglepően az. 

Na visszatérve Disney-re: nem tudom, hogy érdemes e sokat mesélnem, inkább hagyom, hogy ez a pár kép meséljen az élményeinkről. (Tipp: ha egy napot akartok itt tölteni, akkor a Disney Sea-be menjetek! Jobban felnőtteknek való és a hullámvasutak is élvezetesebbek)

Varázslatos hely.
Karácsonykor voltunk itt, és csodálkozva vettük észre, hogy 26-án, már egy szem karácsonyi dísz nem lógott a fákról, a boltokban sem lehetett már kapni karácsonyi szuveníreket. Ez annak tudható be, hogy Japán buddhista ország, így nekik a karácsony csak marketing fogás, nem több. Viszont a karácsonyi hangulat nem csak itt szűnt meg. Egész Tokió levetkőzte a karácsonyfáit és díszeit. (Koreában még a mai napig (január 28.) fenn vannak a karácsonyi díszek egyes helyeken.)

Csütörtök:
Városnézés volt ma is. Hogy egy kis tradicionális helyet is lássunk, ellátogattunk egy buddhista templomba, ahol épp egy szertartás folyt. Érdekes volt; lehetett is érezni a szellemi, pozitív energiát.

Később Shibuya-ba utaztunk a rettentő drága tömegközlekedési eszközzel: a metróval. Bejegyzésemben másodjára említem, hogy Japán mennyire drága, de ez tényleg így van. Iszonyat drága minden!!! Shibuya a japáni elektronikai ipar központja, ez a hely inkább Dannynek volt érdekes, mint nekem. Viszont egy "maid bar"-ban ebédeltünk, ahol kedvenc mangafiguránkat kechaupal rárajzolta egy cselédlánynak beöltözött pincércsaj, majd japán varázsszavakkal és kezünkkel való szívecskék rajzolásával finomabbá tettük az ételünket (rizs és tojás....mi abban a nagy durranás?!?) 

Később visszatértünk Shinjuku-ba, mert ott volt egy kilátó, amibe fel szerettünk volna menni. Szeretem az ilyen nagy városokat fentről (45 emelet) látni. Szerencsére ilyen helyzetekben a tériszonyom nem hatalmasodik el rajtam. Este a szállásunk közelében kerestünk egy jó kis sushi helyet.... Sajnos nem jött össze... találni találtunk sushit, de nagyon rossz volt, pedig többet fizettünk érte, mint az első helyen.

VISZONT rengeteg jó élménnyel meg néhány negatívval tértünk haza (Koreába) pénteken. Örültem, hogy megtapasztalhattam a japán kultúrát is, viszont őszinte leszek; nekem Dél Korea jobban befogadhatóbb. Japán hiába van 2 órára innen, mégis sokkal másabb.

Javasolni javasolom, hogy látogassatok el oda, de ha Dél Koreába jöttök, akkor van hol aludnotok és idegenvezetőtök (én) is lesz! :D

Szép napot mindenkinek! Konichiwa!
~Fannika

Az idő gyorsan száll, én meg...

Én meg... lusta vagyok írni.

Hello Mindenki! Sok idő eltelt azóta, mióta Koreába költöztünk. Habár full-time háziasszony vagyok, mégsem volt időm, vagy csak késztetésem arra, hogy írjak magunkról.

Őszintén nem történt sok minden. Danny szereti az állását, én még keresem az enyém. Reményem egyre haloványabb. Itt-ott adódik egy-egy lehetőség, de a válasz midig nemleges, mivel nincs olyan vízumom, amivel dolgozhatnék is. Amim most van, csak arra jogosít fel, hogy üljek a lakásban, és legyek jó feleség. Ezt ki is pipálhatjuk... de azért többet akarok! (Bár lehet, hogy nem azt akarom, ami kell nekem....)

Remélem jól indult az új év mindenkinek. Mi a Karácsonyt Japánban töltöttük. Arról egy másik blogbejegyzésben írnék.

Hmmm. ennyi..... Talán ha sűrűbben írok, akkor érdekesebbek lesznek azok a bejegyzések.

Puszi mindenkinek. Hiányoztok!!!

~Fanni