Küzdelem

23 éves vagyok, 22 évesen mentem férjhez, 18 évesen találkoztam életem szerelmével.

Nem egy mindennapi kapcsolatról van szó. Férjem amerikai, én magyar vagyok. Történetünket szívesen osztom meg másokkal, amikor rólunk kérdeznek. Ez után mindenkinek a "romantikus" kifejezés jut az eszébe, nekem a "küzdelem". Megismerkedésünk után 3 hosszú évig, bolygónk 2 külön kontinensén éltünk, 4-szer "találkoztunk" és 2-szer döntöttünk úgy, hogy ennek nincs értelme.  Küzdenünk kellett azért, hogy legyen. Nem volt könnyű, de megérte.

2012 óta együtt élünk; házasságunk óta együtt formáljuk közös kultúránkat. Két különböző kultúrális háttérral rendelkező hásaspárnak ez egy kötelező feladat. A kapcsolatban ketten vannak, és ezt a kettőt valahogy eggyé kell formálni. Ezért is küzdeni kell.

December 6-án Magyarországra látogat a Télapó, de amerikában Karácsonyor Ő hozza az ajándékokat, Magyarországon pedig a Kis Jézus. Mit mondunk majd a kis Gamberoknak? Ünnepeljük -e a Halloweent, mikor másnap Magyarországon mindenkit a szomorúság és gyász tölt el Mindenszentk napján? A válaszokért küzdeni kell.

Küzdeni kell a családjainkért is, mert mindkét család hiányzik nekünk és ugyan úgy hiányzunk mi is Nekik. Felmerülnek a kérdések: Kinél töltjük majd a Karácsonyt? Mikor megyünk Magyarországra? Hol születik majd első kisbabánk?

Fiatalon mentem férjhez, és egy küzdelemmel teli házasságot választottam. Megmondták a "nagyok", hogy nem lesz könnyű. És nem az. Megbántam -e?

 Nem, mert vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni.