Ezek gondolatok, nem pedig egy uzenet.
Ma Mindenszentek van. Barcsak kimehetnek a ladanyi temetobe.... de barcsak ne kellene. Nem csak Mama miatt mennek persze, de O az most, aki miatt a legjobban haza vagyom. De mar nincs, igy emiatt nem vagyom. Eddig a csaladom teljes volt, es most hianyzik valaki. En is biztos hianyzom otthonrol, de en itt vagyok. Mama meg sehol sincsen, de mindenhol ott van. Hianyzik. De majd egyszer ugyis talalkozom Vele. Varom a pillanatot, meg nem is.
Nehez messze elni a csaladtol, bar nekem mar itt is van csaladom. Azt hittem konnyebb lesz idovel, de csak nehezebb tavol lenni. Majd lesz ido, amikor kozel leszek, de a hazassagban nem csak en vagyok, hanem O is, es most rajta van a sor, hogy kozel legyen a csaladjahoz. Nagyon szeretem am, es o is szeret engem. Egyutt boldogok vagyunk; kulon kevesbe. A szulei nagyon dragak, szereto anyosom es aposom van; szerencses vagyok.
November van... megint eltelt egy ev szinte. Nem is ertem. Meg csak 23 vagyok, de mar erzem, hogy az elet rovid. De aldom Istent minden percert amit itt ad nekem. Ha jo, ha rossz, de legalabb itt vagyok, es teljes az eletem. Senkit nem kerulnek el a szomoru pillanatok, de a jo percek is korul vesznek, azokert meg fel nem adnam mindezt. De egyszer repulok majd haza; olyan gyorsan, hogy utol sem ernek majd! Az jo lesz.
SZERETLEK
VálaszTörlés