Tök jó Tokió

Hello Evribádi!

Na végre rávettem magam, hogy rendszeresen írjak a blogunkba. Magam is kíváncsi vagyok, hogy mennyire tartom be ezt a -még nem tökéletesre fejlesztett- szokásom.

Karácsonykor lehetõséguünk adódott, hogy 5 napot Tokióban töltsünk.

Elsõ nap, szombat:
2 órás repülõ utunk után vonatra szálltunk, és végül este 7 órára értünk a szállásunkra. Szép, tiszta szobát kaptunk, de nagyon kicsi volt, sõt szekrénnyel sem szerelték fel, így a bõröndjeinkbõl "táplálkoztunk" az ott töltött idő alatt, ami egyébként nem volt túl sok. Szállásunk elfoglalása után nem is pazaroltuk az időnket, már útnak is indultunk. Harajuku felé vettük az irányt, ahol egy szombat estén erre (sok fiatal, élénk színekbe öltözve, fun, partytime, stb.) számítottunk:

De kihalt utcákat és bezárt boltokat találtunk csak. Viszont a japán kultúra így is megmutatta magát, mert bármerre mentünk, mindenféle cukiságokba és érdekességekbe ütköztünk bele. Hello Kitty, manga figurák és rajzok, technika, fejlett technológia. Az újságok a jobb oldalon vannak bekötve, azaz a japánok úgy olvasnak, mint amikor én elkezdem az újságokat hátulról előrefelé nézegetni. A japánok jobbról blra és fentről lefelé írnak és olvasnak. Erre a pár napra nem tanultam meg, hogy hogy kell olvasni, de azt észrevettem, hogy bonyolultabb a betűrendszerük, mint a koreai. 

Vasárnap: 

Erre a napra Tokió látogatást terveztünk, és egész sokáig benn voltunk a város különböző részein. A reggelt a közeli látványosságokkal kezdtük. Danny és én, mindketten nagyon szeretjük a Pokémon c. sorozatot, amit a japánok kreáltak. Szerencsénkre a hotelhez közel találtuk meg a Pokémon Centert, amiből csak egy van a világon és élveztük újraélni gyermekkorunkat sok plüssfigurával és más játékokkal körülvéve. 

Ez az utazás erről szólt. És őszintén jól esett felidézni gyermekkori boldogságom. De Tokiótól ne is várjon az ember többet, ha csak 2 napja van városnézésre! Az egész út során azt éreztem, hogy a régi már nem kell ennek a népnek, és csak a modern az értékes. Ha több időnk lett volna, biztos több kulturális és  hagyományos helyet tudtunk volna meglátogatni, de ez a kirándulás így jött össze. 

Szóval vasárnap dél van, és úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Harajuku-ba, mert az előző napi csendet nem értettük sehogy. Jól tettük, hogy vissza látogattunk oda, mert a város pezsgése tényleg elragadó volt. 

Ebédre japán ramient ettünk, ami nekem egy darabig ízlett, de mire a tál feléhez értem, valahogy nagyon sósnak találtam a levest. Egyébként disznóhúsból főzik, tésztát és tojást tesznek bele. A fűszerezéséről sajnos nem tudok semmit, de itt egy kép, hogy összefusson a nyál a szátokban! :) 

Este Shinjuku-ba mentünk. Bár tudtuk, hogy hová keveredtünk, mégis meglepődve tapasztaltuk, hogy sok bár és épület falán különböző lányok képeit láthattuk. Ha az egyikre rámutatunk, hogy kell, akkor bizonyos összegért eltöltött volna velünk egy órácskát vagy többet. A japáni prostitúció illegális, viszont az emberek mindenféle módszerrel és okkal ki tudják kerülni a törvény szabályzatait. Ezért ezek a bárok nem prostituáltakat futtatnak, csak a "szex iparágban" dolgozó lányokat. Na mindegy... más a kultúra, és kész. 

Később eljött a várva várt pillanat! Danny ösztöneit követve a sushi bárok felé vettük az irányt. Komolyan nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hová menjünk, de valahogy rátaláltunk a legfinomabb, tradicionális sushi helyre! Az étterem nem volt a legtisztább, de a frissen elkészített sushik magukért beszéltek. Sőt, Koreában is megtanultam, hogy a legfinomabb ételek a nem túl szépen kinéző helyeken vannak :D Úgy látszik, hogy Japánban is így működik ez! (Ne izguljon senki, eddig még sehol sem lettem beteg az itteni ételektől!)

Sajnos nem találom a képeimet a sushikról, így csak ínycsiklandozó példa képet tennék be ide: 

Ja, és ezen a napon voltunk 6 hónapos házasok Dannyvel :) Hálát adok Istennek, hogy ilyen jó férjet segített találni!!! :) 

Hétfő-szerda:

Ezen a három napon a Tokyo Disney és Disney Sea vendégei voltunk. Nevethettek, hogy 3 napot töltöttünk el ott, de higgyétek el, hogy megérte! Nem nevezném pihentetőnek az ott eltöltött időnket, mert a legtöbb hullámvasútnál órákig kellett várakoznunk, hiszen annyian voltak a parkokban, viszont az a hely hihetetlenül boldoggá tesz! Az érzés leírhatatlan, mert aki szívét a Disney filmek vagy mesék nem dobbantják meg, annak papolhatok erről, de aki szereti őket, az csak boldog lehet ezen a helyen. Drága, az biztos, de Japán alapból drága! Meglepően az. 

Na visszatérve Disney-re: nem tudom, hogy érdemes e sokat mesélnem, inkább hagyom, hogy ez a pár kép meséljen az élményeinkről. (Tipp: ha egy napot akartok itt tölteni, akkor a Disney Sea-be menjetek! Jobban felnőtteknek való és a hullámvasutak is élvezetesebbek)

Varázslatos hely.
Karácsonykor voltunk itt, és csodálkozva vettük észre, hogy 26-án, már egy szem karácsonyi dísz nem lógott a fákról, a boltokban sem lehetett már kapni karácsonyi szuveníreket. Ez annak tudható be, hogy Japán buddhista ország, így nekik a karácsony csak marketing fogás, nem több. Viszont a karácsonyi hangulat nem csak itt szűnt meg. Egész Tokió levetkőzte a karácsonyfáit és díszeit. (Koreában még a mai napig (január 28.) fenn vannak a karácsonyi díszek egyes helyeken.)

Csütörtök:
Városnézés volt ma is. Hogy egy kis tradicionális helyet is lássunk, ellátogattunk egy buddhista templomba, ahol épp egy szertartás folyt. Érdekes volt; lehetett is érezni a szellemi, pozitív energiát.

Később Shibuya-ba utaztunk a rettentő drága tömegközlekedési eszközzel: a metróval. Bejegyzésemben másodjára említem, hogy Japán mennyire drága, de ez tényleg így van. Iszonyat drága minden!!! Shibuya a japáni elektronikai ipar központja, ez a hely inkább Dannynek volt érdekes, mint nekem. Viszont egy "maid bar"-ban ebédeltünk, ahol kedvenc mangafiguránkat kechaupal rárajzolta egy cselédlánynak beöltözött pincércsaj, majd japán varázsszavakkal és kezünkkel való szívecskék rajzolásával finomabbá tettük az ételünket (rizs és tojás....mi abban a nagy durranás?!?) 

Később visszatértünk Shinjuku-ba, mert ott volt egy kilátó, amibe fel szerettünk volna menni. Szeretem az ilyen nagy városokat fentről (45 emelet) látni. Szerencsére ilyen helyzetekben a tériszonyom nem hatalmasodik el rajtam. Este a szállásunk közelében kerestünk egy jó kis sushi helyet.... Sajnos nem jött össze... találni találtunk sushit, de nagyon rossz volt, pedig többet fizettünk érte, mint az első helyen.

VISZONT rengeteg jó élménnyel meg néhány negatívval tértünk haza (Koreába) pénteken. Örültem, hogy megtapasztalhattam a japán kultúrát is, viszont őszinte leszek; nekem Dél Korea jobban befogadhatóbb. Japán hiába van 2 órára innen, mégis sokkal másabb.

Javasolni javasolom, hogy látogassatok el oda, de ha Dél Koreába jöttök, akkor van hol aludnotok és idegenvezetőtök (én) is lesz! :D

Szép napot mindenkinek! Konichiwa!
~Fannika